A CD (a Compact Disc rövidítése) általában 700 MB (megabájt) kapacitású optikai tároló, amely hang, valamint adat digitális formátumú tárolására használatos. Méreteit tekintve a CD általában akkora, mint a DVD, vagyis 120 mm átmérőjű, és 1,2 mm vastag. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD lemezek, 80 mm-es átmérővel. Legelőször 115 mm volt a szabvány, azonban 1979 után az 120 mm-es lemezek állandósultak, 1982-től jöttek forgalomba.

Az írható CD-ken az információt egy nagyon vékony filmszerű hordozórétegbe égetik be. Jelenleg erre a célra rendszerint infravörös, vagy kék színű lézerdiódákat alkalmaznak. Ezek fényét fókuszálva a hordozórétegben maradandó, kis tűszerű kráterek, elváltozások keletkeznek. Az információ kiolvasása szintén lézerfény segítségével történik, csak csökkentett energiaszinttel. A lemez információhordozó-rétegéről visszaverődő fényt, az optoelektronikai fejegység érzékeli, és feldolgozza, megfelelő jeleket hozva létre az információ biztonságos kiolvashatóságához.

A CD-k különböző fajtái a következők:

    * CD-DA (CD-Digital Audio, kizárólag hanganyag tárolására)
    * CD-ROM (adat, préselt)
    * CD-R (írható)
    * CD-RW (újraírható, adat, véletlen elérésű)

A CD-n a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, szemben a DVD-vel: a DVD-k különböző fajtái egy egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használnak.