A hajlékonylemez (magyar átírással flopilemez, angolul floppy disk vagy csak röviden floppy) adattároló eszköz, ami egy mágnesezhető felületű vékony, hajlékony lemezből és egy azt védő négyszögletes, keményebb műanyag tokból áll. Leolvasó egysége a hajlékonylemezes meghajtó, vagy FDD (angol: Floppy Disk Drive, magyarul flopimeghajtó). Az IBM fejlesztette ki. Lemezek több méretben készültek, a legelterjedtebbek a 8, 5,25 és 3,5 collos (hüvelykes) méretűek voltak. Meghatározó adattároló formátum volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig. Manapság kiszorulóban van a formátum az optikai- és flash-meghajtók elterjedésével.