Mindennapi benzináraink

Amerika gazdag ország. Állampolgárai nem véletlenül keresik a sokszorosát a mi jövedelmünknek. Ám ott sem fenékig tejfel az élet. A lakosság háborog, hogy mostanság újabb és újabb dollárcentekkel drágul az üzemanyag, amelynek az ára már amúgy is a csillagos egeket ostromolja.

Átszámítva eléri tán a százharminc forintot is. Na meg a németek! Ők még a jenkiknél is rosszabbul jártak! Náluk is történelmi méreteket öltött a dízelolaj és a benzin ellenértéke; szinte látom magam előtt, amint a bajor gazdálkodó a földhöz veri bőrgatyás ülepét, miközben a Ruhr-vidéki bankár revolvere után kutat az asztalfiában. De nem szerencsésebb ám a holland tulipáncsősz és a római pizzaszállító sem: mindannyiukat sújtja az imperializmus, amely arról is nevezetes, hogy a kereslet határozza meg a tudatot. Jól sejtette Lenin, ha a megvalósítást illetően nem is találta el mindig a "frankót". Bezzeg azok ott, Keleten dörzsölik a markukat. A sok sejk meg emír, meg mindenféle. A verítékünkből vesznek vidámparkot a népüknek, mert már azt se tudják, mire szórják a pénzt jódolgukban. Meg az oroszok az ő kis nagyhatalmi hegemóniájukkal. Meg a kínaiak, akik nem átallják beismerni maguknak, hogy a kommunizmus pár évtizede működésképtelen. Falják a benzint, az Isten kútja sem elég nekik... Az említettek mind-mind az okai annak, hogy nálunk már szinte megfizethetetlen az üzemanyag. Én legalábbis így magyaráznám az ország népének, ha politikus volnék. A jövedéki adóról viszont nem szólnék egy szót se.

E-mail

Név

Cím

Hozzászólás

Küldés