Megosztó segélyezés Ivádon

Óriási vitát gerjesztett a monoki és az ivádi önkormányzat rendelete, miszerint közmunkához kötnék a segélyek kifizetését.

Köztudott, hogy az észak-hevesi térségben évek óta legnagyobb gond az egyre növekvő munkanélküliség. Az utóbbi években azonban ennél is komolyabb feszültséget okoz a szociális segélyezés jelenlegi formája. A körzet polgármesterei többször is szóvá tették, hogy a helyzet hovatovább tarthatatlan, azonban a gyakorlatban szinte semmi nem változott. Először Monokon elégelték meg mindezt, s a helyi képviselő-testület saját hatáskörét átlépve rendeletet alkotott arról, hogy csak akkor fizetik ki a rendszeres szociális segélyeket, ha a jogosultak közcélú munkát vállalnak, illetve gyermekeiket óvodába, iskolába járatják. Ivádon egy-két nap elteltével a monoki példa nyomán szintén meghozták saját rendeletüket ugyanebben a témakörben. A négyszáz lelkes községben alaposan megosztotta a lakosságot az új szabályozás. Hétköznap délelőtt feltűnően csendes a falu. Ivády Gábor polgármester reggel Budapestre indult, hogy kielégítse az országos hírműsorok kíváncsiságát. Az egyik portán sepregető középkorú asszonyt szólítunk meg. Kérdezzük, hallott-e már az új helyi rendelkezésről: - A tegnapi újságban olvastam, és fel vagyok háborodva - emeli fel a hangját. - Milyen dolog, hogy itt kitalálják helyben, hogy nem adnak segélyt? Ez a parlament dolga. Magam is járadékos vagyok, de nem tudom, akad-e olyan ember, aki cserélne velem? Itt a környéken hiába keresünk munkát, nincs. Ötvenezer forint körüli rendszeres szociális segélyt kapunk, ami semmire nem elég. Ebből gyereket nevelni, rezsit fizetni, enni, ruházkodni lehetetlen - sorolja sérelmeit az asszony. Megkérdezem, hogy amennyiben munkát ajánlana az önkormányzat, vállalná-e a kiszabott feladatot. - Az attól függ, hogy mit kéne csinálni és mennyiért - válaszolja. - Ingyen nem dolgoznék - zárja rövidre mondandóját. A polgármesteri hivatal melletti szervizhelyiségben közhasznú férfimunkások barkácsolnak. A sportpálya melletti területre készítenek díszes köztéri táblát, valamint a közterületre dekoratív, faragott szemétgyűjtőket. Hallottak a rendeletről, és azzal egyetértenek. Az egyikük arról beszél, hogy őt nyolc órában, hat hónapig foglalkoztatja az önkormányzat a munkaügyi központ támogatásával, ezzel havi 56 ezer forintot keres. - Nem nagy összeg, de tiszta a lelkiismeretem - mondja a férfi. - Ez a feltétele annak, hogy továbbra is kapjam a segélyt. Az a helyzet itt a faluban, hogy sokan dolgoznának a segélyezettek közül is, de nincs erre lehetőségük. Az is igaz, hogy tudunk olyan családról is, akiknek százezer forint körüli segélyt folyósítanak, azonban akkor sem dolgoznának, ha erre módjuk lenne. A munkanélküliek közül többen Gödöllőre ingáznak, ahol építkezésen dolgoznak feketén. Ők sem jókedvükből teszik, hiszen napi tíz órát húznak le, háromezer forintért, amit a zsebükbe csúsztatnak. Tény, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan, ám hogy milyen megoldást lehet erre találni, azt szerencsére nem a mi dolgunk eldönteni - jegyzik meg többen is. A sportpályán hat órában alkalmazott asszonyok gyomlálnak, kapálnak. Tóth Lászlóné korábban kitanulta a varrónő és a bolti eladó szakmát, azonban évek óta nem tud elhelyezkedni. Mint mondja, nincs más választása, mint hogy éljen a hivatal által kínált közmunka-lehetőséggel. - Az én segélykérelmemet elutasították, mert a férjem minimálbérhez közeli jövedelme egy-két száz forinttal túllépte a határt. Egy gyermeket nevelünk, minden fillérre szükségünk van, hiszen napról napra drágább az élet. Ezzel a munkával negyvenötezer forintot keresek meg havonta. Én sem tartom igazságosnak, hogy mások úgy jutnak jelentős pénzekhez a faluban, hogy gyakorlatilag semmit nem tesznek érte.

Barta Katalin

Polgármesterek törvénymódosítási javaslatot dolgoznak ki Ivády Gábort (képünkön), a község polgármesterét másnap érjük el telefonon. Mondja, épp Monokra készül, ahol a másik polgármesterrel megállapodtak abban, hogy közösen dolgozzák ki a törvénymódosítási javaslatot, amelyet hamarosan átadnak az országgyűlési képviselőknek. Megjegyzi, tisztában van azzal, hogy a rendelet megosztotta a falut, ettől függetlenül állítja, hogy csak annak van veszítenivalója, aki évek óta nem dolgozik egy kapavágásnyit sem, mégis úgy gondolja, hogy a segély minden körülmények között megilleti.

E-mail

Név

Cím

Hozzászólás

Küldés