Kézzel, lábbal szereti a labdajátékot

Gyöngyös a szűkebb és nagyon szeretett hazája Bodó Attila nyugdíjas testnevelőnek. - Elsőként a labdarúgás vonzott, de a kézilabda vonalán értem később pályám csúcsára - mondja a városvezetés egyik idei Pro Civitate-díjasa, egyben a díszpolgári cím birtokosa. - Harmincöt éves koromig fociztam a Gyöngyösi Bányász megyei I. osztályú csapatában, amikor az még rangot jelentett.

A labdarúgástól nem távolodtam el egri főiskolai hallgatóként sem, de Tőrös Károly tanár úr jóvoltából bőven belekóstoltam a kézilabdába, neki sokat köszönhetek. Mindkét sportágat gyakoroltam. Előfordult, hogy a főiskolások országos szpartakiádján az egyik pályáról nyomban mehettem a másikra, erősíteni az egri csapatot. Bodó Attila nemcsak testnevelői, hanem történelem-földrajz szakos diplomát is szerzett. - Adódtak évek, hogy falvakban tanítottam, ahol sokat tapasztaltam. Kipróbáltam magam. Gyöngyösön egykori kultúrházból alakítottam ki tornatermet, hozzá konditermet, hogy javuljanak a testnevelési feltételek. A Vak Bottyán János középiskolában tanítva mind kézilabdás, mind a labdarúgó diákokkal többször jutottam országos döntőkig. Fekete Jánossal együtt edzettük a Honvéd Zalka SE NB II-es csapatát. A kézilabda régen jó talajra talált Gyöngyösön. - A Károly Róbert Főiskolán is lendületbe jött a sportág, ezért kerülhettem a felsőfokú intézményhez. Magda Sándor igazgató jóvoltából tervezhettünk és építkezhettünk, valójában a mostani NB I-es szereplés alapjait raktuk le folyamatosan. Én a férfi, feleségem pedig a női csapattal foglalkozott. Igyekeztünk a főiskola jó hírnevét gazdagítani a sport révén. Nemzetközi minősítést is elértem mint játékvezető, éveken át működtem a hazai élvonalban. A hajdan katonai pályára készült sportember mindig megkövetelte a fegyelmet, s talán éppen ezért szolgál örömére, hogy régi tanítványai gyakorta megszólítják az utcán. Rendszeres testmozgással igyekszik őrizni az egészségét. F. B.

(Híreinket szállítja a Heves Megyei Hírlap)

E-mail

Név

Cím

Hozzászólás

Küldés