Eskütétellel védik közalkalmazotti jogviszonyukat a kórházi dolgozók Egerben

Negyed hétkor kis csúszással - azért, hogy megvárhassák azon kollégáikat, akik hat óráig műszakban voltak - megkezdődött a Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet közalkalmazottainak találkozója a Hotel Park Eger kongresszusi termében.

Az eseményre eljött dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, illletve megjelent dr. Cser Ágnes, az EDDSZ országos elnöke is. Az rendezvényre mintegy 200-240 kórházi dolgozó érkezett, és a kezdésre megjelent Eger polgármestere, Habis László is.

A találkozónak többek között az a célja, hogy a közalkalmazotti esküt letegyék a dolgozók, illetve az előzetes tervek szerint egy közös nyilatkozatot is elfogadnának a résztvevők. Az összejövetel hivatalos részét Kelemen Csaba és Saárossy Kinga színművészek rövid műsora vezette be.

A jelenleg is zajló találkozót nagy sajtóérdeklődés kíséri, a helyi és az országos médiumok egyaránt képviseltetik magukat. Az eskütételt megelőzően Szabó Pál, a Kórházvédő Bizottság elnöke mondott beszédet, aki további kemény kitartásra biztatta kollégáit, és kifejezte azon meggyőződését, hogy az első rohamot már megnyerték, de ezzel nem elégedhetnek meg és nem állhatnak meg a harcban, mert az ellenfél (akit egyszer ellenségnek is nevezett) nem tisztességes, törvényt tapos, és újabb rohamokat fog indítani. Ezek visszaveréséhez pedig majd kell az erő és az összefogás. Őt Hegyaljai Judit, a kórházi EDDSZ vezetője váltotta a pulpituson, aki az egymás iránti hűségről és összefogásról beszélt.

Ezt követően még az eskü előtt felszólalt többek között dr. Pócs Alfréd és dr. Mánya Kristóf is. A megjelentek ünnepélyes külsőségek közepette letették a közalkalmazotti esküt, majd elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyben felszólították - az ő szóhasználatukban elidegenítő és nem fenntartó - megyei önkormányzatot, hogy mondja ki a kiszervezés eredménytelenségét, megszűntetve ezzel a hosszú idő óta tartó folyamatos létbizonytalanságot, amely mára a biztonságos betegellátást veszélyezteti. Felhatalmazást adtak közösségi vezetőiknek, a Kórházvédő Bizottságnak, hogy járjanak el Eger Megyei Jogú Városnál az alkotményos rend szabta kötelezettségek érvényesítése érdekében, azaz kinyilvánított határozatuknak megfelelően tegyenek meg mindent azért, hogy átvegyék megyei kórházukat. A nyilatkozók kijelentették azt is, hogy döntésüket elsősorban a biztonságos betegellátás folyamatosságának garantálása és az egzisztenciális és szakmai rend megőrzése motiválta.

(Híreinket szállítja a Heves Megyei Hírlap)
Megyei hírek

Megosztó segélyezés Ivádon

Óriási vitát gerjesztett a monoki és az ivádi önkormányzat rendelete, miszerint közmunkához kötnék a segélyek kifizetését.

Köztudott, hogy az észak-hevesi térségben évek óta legnagyobb gond az egyre növekvő munkanélküliség. Az utóbbi években azonban ennél is komolyabb feszültséget okoz a szociális segélyezés jelenlegi formája. A körzet polgármesterei többször is szóvá tették, hogy a helyzet hovatovább tarthatatlan, azonban a gyakorlatban szinte semmi nem változott. Először Monokon elégelték meg mindezt, s a helyi képviselő-testület saját hatáskörét átlépve rendeletet alkotott arról, hogy csak akkor fizetik ki a rendszeres szociális segélyeket, ha a jogosultak közcélú munkát vállalnak, illetve gyermekeiket óvodába, iskolába járatják. Ivádon egy-két nap elteltével a monoki példa nyomán szintén meghozták saját rendeletüket ugyanebben a témakörben. A négyszáz lelkes községben alaposan megosztotta a lakosságot az új szabályozás. Hétköznap délelőtt feltűnően csendes a falu. Ivády Gábor polgármester reggel Budapestre indult, hogy kielégítse az országos hírműsorok kíváncsiságát. Az egyik portán sepregető középkorú asszonyt szólítunk meg. Kérdezzük, hallott-e már az új helyi rendelkezésről: - A tegnapi újságban olvastam, és fel vagyok háborodva - emeli fel a hangját. - Milyen dolog, hogy itt kitalálják helyben, hogy nem adnak segélyt? Ez a parlament dolga. Magam is járadékos vagyok, de nem tudom, akad-e olyan ember, aki cserélne velem? Itt a környéken hiába keresünk munkát, nincs. Ötvenezer forint körüli rendszeres szociális segélyt kapunk, ami semmire nem elég. Ebből gyereket nevelni, rezsit fizetni, enni, ruházkodni lehetetlen - sorolja sérelmeit az asszony. Megkérdezem, hogy amennyiben munkát ajánlana az önkormányzat, vállalná-e a kiszabott feladatot. - Az attól függ, hogy mit kéne csinálni és mennyiért - válaszolja. - Ingyen nem dolgoznék - zárja rövidre mondandóját. A polgármesteri hivatal melletti szervizhelyiségben közhasznú férfimunkások barkácsolnak. A sportpálya melletti területre készítenek díszes köztéri táblát, valamint a közterületre dekoratív, faragott szemétgyűjtőket. Hallottak a rendeletről, és azzal egyetértenek. Az egyikük arról beszél, hogy őt nyolc órában, hat hónapig foglalkoztatja az önkormányzat a munkaügyi központ támogatásával, ezzel havi 56 ezer forintot keres. - Nem nagy összeg, de tiszta a lelkiismeretem - mondja a férfi. - Ez a feltétele annak, hogy továbbra is kapjam a segélyt. Az a helyzet itt a faluban, hogy sokan dolgoznának a segélyezettek közül is, de nincs erre lehetőségük. Az is igaz, hogy tudunk olyan családról is, akiknek százezer forint körüli segélyt folyósítanak, azonban akkor sem dolgoznának, ha erre módjuk lenne. A munkanélküliek közül többen Gödöllőre ingáznak, ahol építkezésen dolgoznak feketén. Ők sem jókedvükből teszik, hiszen napi tíz órát húznak le, háromezer forintért, amit a zsebükbe csúsztatnak. Tény, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan, ám hogy milyen megoldást lehet erre találni, azt szerencsére nem a mi dolgunk eldönteni - jegyzik meg többen is. A sportpályán hat órában alkalmazott asszonyok gyomlálnak, kapálnak. Tóth Lászlóné korábban kitanulta a varrónő és a bolti eladó szakmát, azonban évek óta nem tud elhelyezkedni. Mint mondja, nincs más választása, mint hogy éljen a hivatal által kínált közmunka-lehetőséggel. - Az én segélykérelmemet elutasították, mert a férjem minimálbérhez közeli jövedelme egy-két száz forinttal túllépte a határt. Egy gyermeket nevelünk, minden fillérre szükségünk van, hiszen napról napra drágább az élet. Ezzel a munkával negyvenötezer forintot keresek meg havonta. Én sem tartom igazságosnak, hogy mások úgy jutnak jelentős pénzekhez a faluban, hogy gyakorlatilag semmit nem tesznek érte.

Barta Katalin

Polgármesterek törvénymódosítási javaslatot dolgoznak ki Ivády Gábort (képünkön), a község polgármesterét másnap érjük el telefonon. Mondja, épp Monokra készül, ahol a másik polgármesterrel megállapodtak abban, hogy közösen dolgozzák ki a törvénymódosítási javaslatot, amelyet hamarosan átadnak az országgyűlési képviselőknek. Megjegyzi, tisztában van azzal, hogy a rendelet megosztotta a falut, ettől függetlenül állítja, hogy csak annak van veszítenivalója, aki évek óta nem dolgozik egy kapavágásnyit sem, mégis úgy gondolja, hogy a segély minden körülmények között megilleti.

Kórház-ügy: ne vonjanak be alvállalkozót, erre kérik a Hospinvestet

A Heves megyei közgyűlés elnöke, Sós Tamás levélben kérte az egri Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet működtetésének jogát pályázaton elnyert HospInvest Zrt.-től, hogy ne alvállalkozó bevonásával, hanem közvetlenül kössön szerződéseket az intézmény dolgozóival.

A monoki példa ragadós: a segélyt Ivád is közmunkához köti

A monoki példán felbuzdulva a napokban az ivádi képviselő-testület is egyhangúlag úgy határozott: mostantól a szociális segélyeket csak abban az esetben fizetik ki, ha a segélyre jogosult közmunkát vállal, illetve gyermekeit rendszeresen járatja iskolába.

Az önkormányzati rendelet a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint törvényellenes, azonban Ivády Gábor polgármester úgy fogalmazott, hogy vállalják ennek ódiumát. Elmondta, hogy mára valamennyi önkormányzat szembesült azzal, hogy a szociális segélyek összege sok esetben megközelíti a minimálbért, így a munka értéke devalválódik. Ez sérti a dolgozó, adózó, járulékfizető emberek igazságérzetét.

A négyszáz lelkes Ivádon jelenleg mintegy harminc személy részesül rendszeres szociális segélyben, nekik áprilisban összesen több mint egymillió forintot fizettek ki. A kérdésre, miszerint tudnak-e ennyi embernek közmunkát biztosítani, a polgármester úgy válaszolt: szerencsétlen az az önkormányzati vezető, aki nem talál értelmes tevékenységet a saját településén. Hangsúlyozta: a rendelet megoldás lehet a feketemunka visszaszorítására is, hiszen tudomásuk szerint több segélyezett vállalt munkát úgy, hogy zsebbe kapták a pénzt. – Tisztában vagyunk azzal, hogy jogszabályellenesen hoztuk meg rendeletünket, ám úgy vélem, hogy ez az egyetlen módja, hogy szembesítsük a törvényalkotókat saját tehetetlenségükkel – jegyezte meg.

Dr. Illés Endre, a Regionális Közigazgatási Hivatal törvényességi és ellenőrzési főosztályvezetője elmondta: Monokon és Ivádon is túlterjeszkedtek a képviselők a saját hatáskörükön, ezért a hivatal törvényességi észrevételt tesz, hogy helyezzék hatályon kívül rendeletüket.

(Híreinket szállítja a Heves Megyei Hírlap)
Megyei hírek