Ki a tetovált kislány? - sokakat kiakasztott a Zanzibár új CD-jének borítója

Csupa újdonsággal szolgál a Zanzibar új, immár ötödik nagylemeze. A Ceglédről indult együttes nem kis meglepetést okozott a közönségnek az eddigiektől teljesen eltérő „Őrangyal” hangzásvilágával és a szokatlan lemezborítójával.

Az újdonságokról a zenekar két tagjával, Sidlovics Gáborral és Steklács Miklóssal Juhász Marianna beszélgetett.

A borítón látható tetovált kislány nagy felháborodást váltott ki.

A borítón látható tetovált kislány nagy felháborodást váltott ki.
– A legújabb nagylemezeteken lévő tetovált kislány nagy felháborodást keltett. Sokan azt hitték, egy valós képet látnak. Megdöbbentett titeket, hogy az emberek mennyire befolyásolhatók?

Steklács Mikolós: Mi előre készültünk arra, hogy majd lesznek olyanok, akik felháborodnak, ki az, aki megengedi, hogy úgy kitetoválják a gyerekét, ahogy borítón látható kislány kinéz.

Sidlovics Gábor: Nyilván nem a felháborítás miatt készült a lemezborító, de egymás között jót nevettünk az emberek megnyilvánulásain. Arra viszont nem számítottunk, hogy ennyire félreértik. Pedig bárki láthatja, hogy a borító egy számítógéppel készült grafika és nem egy fotó. De úgy tűnik így is megtévesztő lett. Olyan fotót semmiképpen nem szerettünk volna, amin öten állunk, és azt mutatjuk, hogy minden oké srácok, megjelent az ötödik nagylemez, hanem olyat szerettünk volna, ami valamilyen üzenetet is hordoz.

– A lemezborítóhoz valamelyikőtök gyerekének a fotóját használtátok fel?

S. G.: Nem. A frontborítón levő kislány négy másik gyerekből van összevágva, a hátsó borító pedig egy ötödik kilánynak a háta. A haja pedig a feleségemé. Tehát a felháborodást keltő képen látható gyerek egy teljesen fiktív, összemontírozott leányzó. Az új videóklipünkben mégis feltűnik majd egy kislány, aki természetesen csak színész, Dorkának hívják.

– Már több mint egy hónap eltelt az új lemezetek megjelenése óta. Milyen visszajelzéseket kaptok?

S. G.: Most még csalóka lenne bármit is kijelenteni, hiszen még nagyon friss az album. Még mindenki dicséri. Legalább fél évnek el kell telnie, hogy valós képet kapjunk a fogadtatásról.

– Az Őrangyal című lemezeteknek nem csak a borítója, hanem a hangzásvilága is új a korábbi albumokhoz képest.

S. M.: Igen, ezt most egy kicsit megint rockosabbra kevertük. A dalok, a szövegek sokat nem változtak az előzőekhez képest, de most nem poposak. Az új lemez olyan, mintha felvettünk volna egy élő Zanzibar koncertet. Régebben használtunk hangmintákat, szimfónikus zenekarokat, most ilyen nincs.

Az együttes.

Az együttes.
– Volt egy időszak, amikor azt mondták rátok, hogy nem eléggé rockos a zenétek.

S. M.: Ez ízlés kérdése. Nyilvánvalóan a rockosnak nem eléggé rockos, a poposnak meg túl rockos. Nagyon nehéz olyat csinálni, amire mindenki azt mondja, hogy igen, ez olyan, amilyet én szeretek. Tulajdonképpen minden a hangszerelésen és a keverésen múlik. Az új lemezt is ki lehetne keverni olyanra, amilyen az első két lemez volt.

– Készítsünk egy összegzést arról, hogy az eddig megjelent albumok miben hasonlítanak és miben különböznek egymástól!

S. G.: Az első lemez készült a leghosszabb ideig, arra volt idő, a második és a harmadik album megjelenése előtt már volt bennünk egy kis drukk, hogy ezt már várják, lesznek elvárások, de nyilván ezt az érzést már sikerült leküzdenünk. Jövőre tíz évesek leszünk, de a Zanzibarnál mindig alapkoncepció volt, hogy elsősorban mindig nekünk tetszen a lemez, és ne trendeket kövessünk, ne a televíziók, rádiók elvárásainak feleljünk meg. Talán ennek is köszönhető, hogy tíz év alatt ugyanabban a felállásban, tagcsere nélkül sikerült megmaradnunk. Mert mindig hűek maradtunk önmagunkhoz. Minden lemezt mi csináltunk, ugyanúgy büszkék vagyunk mindegyikre. Nyilvánvalóan mi is végigmentünk egy érési folyamaton, aminek hatására a mi zenénk is letisztult, és így ráéreztünk arra, hogy mi a lényeg, mi az, ami sallang.

S. M.: Most már megtehetjük, hogy a rockzene oltárán feláldozzuk azt, hogy az országos rádiók játsszák a zenéinket. Már az új lemez megjelenése előtt nyilvánvaló volt, hogy a diszkós rádiók mellőzni fognak minket. A korábbi lemezeket még poposra kevertük a rádiók miatt, ami persze jót tett a népszerűségünknek, de most már ez nem fontos. A kiadónk is azt tanácsolta, hogy ne foglalkozzunk a trendekkel, elvárásokkal, a slágerekkel, ne legyen megfelelési kényszerünk.

– Honnan kapta a zenekar a nevét?

S. G.: Vámos Miklósnak volt egy Bár című novellás kötete, amit a nővérem ajánlott a figyelmembe. Ebben a könyvben sok szó esik Zanzibar szigetéről és egy Zanzibar nevű szórakozóhelyről, ami a két világháború között működött Budapesten. Itt nagyon sok lecsúszott művész, zenész, színész járt akkoriban. A könyvben nagyon jól le volt írva ez a hely, ráadásul nevet kerestünk a zenekarnak, és innen jött a Zanzibar.

Országos turnéra indul a zenekar

A Zanzibar zenekarral Heves megyében július 12-én Kiskörén találkozhatnak majd a rajongók. A tízéves együttes természetesen a nagy nyári fesztiválokon is felbukkan, többek közt ott lesz a Szigeten, a soproni Volt Fesztiválon, illetve az EFOTT-on is.
– A zenekar elmúlt tíz évét már ismerjük, de milyen terveitek vannak a jövőben?

S. G.: Ez egy izgalmas dolog. Eddig is voltak és ezután is biztosan lesznek krízishelyzetek és csúcsok. A kérdés csak az, hogy ezeket hogyan tudjuk majd kezelni, hogyan tudjuk majd alakítani a köztünk lévő kapcsolatot, hiszen ez a zenekarosdi óriási összezártsággal jár. De már megtanultuk, hogy mi a fontos és mi nem.

S. M.: Zenélni pedig nyugdíjas korunkig szeretnénk, ha lesz rá igény. Biztos tudnánk emellett vagy ehelyett valami mást csinálni, csak azt már nem ilyen lelkesedéssel.

– A tizedik születésnapotokat hogyan ünneplitek?

S. G.: Mivel ceglédi a zenekar, így ott indítottunk el egy hagyományt: minden évben adunk egy nagy koncertet. Most pedig azt tervezzük, hogy az évvégi két ünnep között még az eddigieknél is nagyobb koncertet csinálunk, hiszen január 2-án lesz majd a születésnapunk. A koncertet hangban és képben is rögzítjük, hogy ki tudjunk adni egy jubileumi boxot, és van még egy könyvötletünk is, ami a zenekarról, a velünk megtörtént érdekes eseményekről szólna. Ez egy jó csemege lenne nemcsak a Zanzibar rajongóknak, hanem azoknak is, akiket érdekel a turnézás világa és az, hogyan is működik egy zenekar ma Magyarországon.

– Nemzetközi sikerekre nem vágytok?

S. M.: De, de ki ne vágyna. Ám ezek nem reális álmok. Vagy azok, csak kishitűek vagyunk, mert ha mindenki így gondolkodott volna, akkor sosem lett volna egy nemzetközi hírű sztár se. A realitás mégis az, hogy kivitelezhetetlen lenne, hiszen rengeteg jó zenekar van, miért pont egy olyanra lenne szükség, amelyik még igazából rendesen angolul se beszél. Ez most olyan, mintha egy magyar focicsapatot arról kérdeznénk, hogy tervezi-e, hogy a Bajnokok Ligájában a négy közé jut. Úgyhogy továbbra is álom marad, hogy a Wembley-ben koncertezünk.

(Híreinket szállítja a Heves Megyei Hírlap)
Kultúrális hírek

E-mail

Név

Cím

Hozzászólás

Küldés