Földrajzi helyzet
 
A Mátra, mint az Északi-középhegység része, származása szerint Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. A Tarna és a Zagyva völgyétől körbefogva terül el, és bár nem a legnagyobb kiterjedésű hegységünk, itt emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 m-es Kékes és a 964 m magas Galyatető.
A Mátrát több jól elkülöníthető részre lehet felosztani. Délnyugatról a Jobbágyi község fölött található Nagy-Hársas lepusztult vulkáni kúpjával kezdődik. A hegytől északra fokozatosan emelkedő előhegyekkel a Nyugati-Mátra a Muzsla csúcsával tetőzik. Az ún. Központi-Mátra a Mátrabérc fennsíkjából, a Galyatető és a Kékes vulkáni kúp csoportjaiból áll. Meredek, zord hegyoldalak, kőfolyások, törmeléklejtők, suvadások váltogatják egymást zárt bükkösökkel borítva. Délre lankásabb, párhuzamos völgyek futnak le, melyek közül legmeghatározóbb tájosztó vonal az ún. Nagy-völgy. A Nagy-patak völgyével párhuzamosan alakult ki a Mátra "főbejárata" Mátrafüredtől Mátraházáig. A Mátraalja erdőmentes, szőlőkkel borított megművelt tájairól szinte átmenet nélkül jutunk az erdős hegyi tájba. Keletre a Saskő 898 m-es ormának meredek letörése után a Keleti-Mátra 650 - 750 m magas hegyei sorakoznak. A hegység északi részét Mátralábának nevezik. Elszórt, kb. 250 - 400 m magas kis vulkáni kúpokkal borított dombvidék ez, már többnyire művelt mezőgazdasági földekkel.

Földtörténeti múlt
 
A Mátra kialakulása több vulkáni fázis következménye, mely hosszú szünetekkel több millió éven át tartott. Ennek eredményeként alakult ki hazánk egyik legszebb sztratovulkáni (rétegvulkáni) képződménye.
Az első fázis vulkáni tevékenységei a harmadidőszak elejéhez (eocén) kötöttek, és a hegység északi peremén vannak a maradványai. Ebből a korból valók a Recsk ásványkincsei a réz, ólom, ezüst és az arany.
A fő tömege a második fázisban, a miocénben jött létre. A tűzhányó mérete 25 km széles és 2000-2500 m magas lehetett. A harmadik fázisban lezajló utóvulkáni működés nyomait pedig a hegység nyugati- és az északnyugati peremén lehet észlelni. Ebben a fázisban kezdődött el az ércesedés. Az utóvulkáni tevékenység következtében egy egységes lávatakaró betemette a hegység keleti felében már korábban kialakult vulkáni képződményeket, és meghatározta a jelenlegi formát, melyek a központi Mátrában a Kékes területén figyelhetők meg. A fő vulkáni kúp mellett a harmadik fázisban olyan romvulkánok alakultak ki, melyek maradványai ma meghatározóak a hegység domborzatában (Világos, Tóthegyes, Ágasvár, Muzsla, Sár-hegy). A Mátra déli része egyre mélyebbre süllyedt, melyet elboríttot a tenger. Ennek eredményeként képződött az a kb. 300-800 m-es pannon üledék, mely a hegység déli lábánál figyelhető meg. Az északi része ezzel egyidőben fokozatosan kiemelkedett, felszíne pusztult. A szerkezeti mozgások következtében kialakuló fiatal rögök a központi Mátra jellegzetes részei (Mátraháza, Galyatető, Kékes). A Mátra kialakulása óta szinte állandóan pusztul, de nagyon különböző mértékben, a felszínét uraló 700-800 m magasságát néhol megtöri egy-egy 850-1000 m-es pont.
A felszínfejlődés szempontjából jelentős a jelenlegi formák kialakulásánál a völgyképződés, mely a gazdagon tagolt domborzat kialakulását eredményezte. Végezetül a jégkorszak felszínformáló tevékenységének köszönheti a hegység jelenlegi formáját.

A Mátra ásványkincsei
 
A Mátra-hegységben a vulkáni utóműködés során a vulkanitok repedéseiben a hirtelen lehűlés során keletkezett üregeiben és hasadékaiban jelentős ásványképződés játszódott le. Az ásványok mellett jelen vannak az ipari szempontból jelentős ércek, melyeket a kőzetek nem fogadtak magukba, így a Mátrában lévő hatalmas folyékony magma kihűlésekor keletkeztek. Ipari jelentőségük sem volt elhanyagolható, mivel bányászatuk csak az elmúlt egy-két évben szűnt meg. A Gyöngyösoroszi környékén lévő érctelérek bányászata és a recski érckitermelés nemzetközi viszonylatban is jelentős nagyságrendű volt.
A hegységre jellemző ásványtársulások a különböző földtani korokból kerültek elő: Triász, eocén, miocén, oligocén, pliocén. Jelentős mennyiségben került elő réz, pirit, kalcit, hematit, Recsk és Sirok térségéből a triászból, réz, pirit, barit, halotrichit, gipsz, kalcit, arany, ezüst. Bodonyból, Recskről a Lahóca-hegyről az eocénből. Antimonit, wurtzit, pirit, szfalerit, ametiszt, gipsz, kvarc, barit Gyöngyösorosziból a miocénből. A miocénből került elő Mátraszentimréről pirit, Parádsasvárról kalkopirit, kalcit, Mátrakeresztesről kalcedon, Kisnána környékéről aragonit. Mátrafüredről opál, Gyönyössolymosról cinnabarit, antimonit, hematit, barit. összegezve a Mátra jelentősebb ércei minőségileg jó arányt mutatnak, mennyiségüket tekintve már szerényebbek.
A Mátra hatalmas, vulkanikus és üledékes tömegében különböző képződmények találhatók, ezek közül a kőzetek melyek szintén bányászat útján kerültek a termelésbe, s mint kőipari alapanyagok felhasználásra.
Gyöngyöstarján környékén elkvarcosodott likacsos andezit, Farkasmályból piroxénandezit. Kőbányászat folyt Tarnaszentmária, Sirok, Gyöngyössolymos, Lőrinci vidékén.

A Mátra barlangjai
 
Csörgő-lyuk A Mátrát felépítő piroxénandezit nem kedvezett a barlangok kialakulásának. Ennek ellenére a tektonikus mozgások következtében kialakultak kisebb üregek. Ezek alkotják a hegység barlangjait, melyek közül a legnagyobb az Ágasvár melletti Csörgő-lyuk. A barlang létrejöttét vetődéseknek köszönheti. A lejárata 8 m mélységű nyílás, mely egy kisebb terembe vezet. Innen ágazik el egy 25, 30 és egy 40 m-es ág, a legmélyebb végén egy terem található. Útközben jócskán találkozunk sziklatuskókkal, kőtörmelékkel. A másik két üreg a Remete-lak és a Remete-lik. Ezek csak kicsi sziklaodúk melyeket a nép remetékkel kapcsolatos legendái fűszereznek.

A Mátra ősmaradványai
 
A hegység területén az évmilliók során a tenger előrenyomulása és visszahúzódása volt jellemző. A tenger uralmának végét a miocén vulkánosság jellemezte. A vulkánosság csendesedésével a tenger ismét előrenyomult, de a hegységet mér nem tudta elborítani. Az ezt követő csendesebb évmilliók során a tönkösödés, az eredeti formák pusztulása, a tönkösödött részek kiemelkedése és a törések mentén a feldarabolása következett.
A Mátra vulkáni felépítése nem kedvezett az ősmaradványok megőrzésének, a peremterületeken azonban látványos maradványokat találunk mind Szurdokpüspökiben a kovaföldbánya területén, mind távolabb Mátraszőlős térségében. Kevésbé látványos, de igen jelentős a déli hegylábon kialakult üledékek ősmaradványegyüttese is (Rózsaszentmárton, Visonta térsége). A fennmaradt leletek, növénymaradványok, nummuliteszek, tengeri sünök, kagyló és csiga maradványok, cápa fogak, hallenyomatok, krokodilállkapocs azt bizonyítják, hogy itt valamikor meleg tenger lagúnás partja volt. A Mátra lábánál található szénkészlet pedig arra utal, hogy növényekben (fenyőfélék, éger, szil, bükk, tölgy, fűzfafélék, sulyom maradványai alapján) gazdag, mocsárerdő húzódott a miocén utolsó szakaszában e vidéken. A pleisztocénben az utolsó jégkorszak idején már a hűvös klíma uralkodott a hegységben. Számos élőlény maradványa bizonyítja melyek között a leghíresebb lelet a Mátraderecske térségében talált szinte teljesen ép mamut csontváza. Ekkor élt hazánk területén a barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna, rozsomák, rénszarvas, jávorszarvas, ősbivaly, farkas, róka, hiúz, vadmacska. Ezen időszakot fokozatosan fölváltotta a mai időszakra jellemző klíma s ezt követte a megfelelő növénytakaró kialakulása.

A Mátra talaja
 
A Mátrában az alapkőzetnek megfelelő, andezit talajképződést irányító hatás érvényesül a tömör kőzeteken és a málladékokon egyaránt. Ehhez kapcsolódik a patakok munkája, melynek eredményei a peremterületeken érződnek leginkább. Az utóvulkáni tevékenység hidrotermális hatására bekövetkezett az andezitból hidroandezit kialakulása, mely egy mállottabb és több kovasavat tartalmazó anyagot adott. A szintkülönbségek, a klimatikus viszonyok hatására létrejött növénytakarónak megfelelően alakulnak a változatos talajtípusok. A régiónak megfelelően a hegylábi területeken a csernozjom-barna erdőtalaj barnafölddel váltakozva fordul elő. Ezt váltja föl az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, mely különböző mértékben podzolosodhat. Tarkíthatja ezt a savanyú nem podzolosodott barna erdőtalaj. A szélnek kitett területeken főleg a gerincek és meredek lejtős részeken erodált, erobáz talaj a jellemző. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és mindazon talajféleségek melyek az andezit máladékán alakultak ki, montmorillonit típusú agyagásványokat tartalmaznak. Ezért ezek felhalmozódási szintjei agyagosak. A színes szilikátokat tartalmazó mállástermék sok vasat tartalmazhat, ezért színük többnyire vörösbarna. Lényegesen eltérő az agyagos rész az erősen savanyú barna erdőtalajokban. Ezekben nincs montmorillonit jellegű ásvány. Ahol az aljzat andezit, ott több helyen is képződött lefolyástalan mélyedés, melyekben a csapadékvíz összegyűlt mely lápok kialakulásához vezetett, kedvező körülmények esetén mohalápok jöttek létre.
A hegység nyugati részén elterülő több kilométeres lösztakarón csernozjom-barna erdőtalaj található.

A Mátra vízkészlete
 
A Mátra vizekben aránylag gazdag, a hegységben lévő források jelenléte és vízhozama a geológiai felépítésének és a csapadékviszonyoknak köszönhető. A hegység sztratovulkáni (rétegvulkáni) felépítése, valamint a hegy fő tömegét adó andezit rossz vízáteresztő képessége elősegíti a csapadék forrásként való felszínre bukkanását. Több forrás alakult a törésvonalak mentén, ezek általában bővizűek és állandóak. A magasabb régiókban ahol a csapadék gyakoribb több és bővizűbb forrást találni mint a déli oldal alacsonyabb és csapadékban is szegényebb térségében. A még napjainkban is tartó utóvulkanikus hatások következményei az ásványvizes források és a gyógyvizes fürdők. Ilona-völgyi vízesés A Mátra egyetlen, Ilona-völgyben lévő víz 8 m magasról zúdul a mélybe. Ennek vízmennyiségét befolyásolja az időjárás így előfordulhat egy-egy csapadékmentesebb időszakban, hogy a völgy rendkívüli szépségében gyönyörködni lehet, de a vízesés látványától megfoszt a szárazság. A hegység állóvizei nem bírnak nagyobb jelentőséggel. Az egykori természetes állóvizek a mai napra már szinte teljesen elmocsarasodtak. A Pisztrángos-tó a Kőris-mocsár, Fekete-tó, Sás-tó, Szent Anna-tó őrzi emléküket. Nagyobb vízfelülettel, így nagyobb környezeti hatással bírnak a mesterségesen kialakított, vízgyűjtő területekre épült víztározók. A Csór-réti, Köszörű-völgyi és Hasznosi víztározók látják el egyben a környék lakosságát ivóvízzel.

 

Forrás: mátrahegy.hu