Aki sokat utazik a világban, meglátogatja a régi templomokat, főúri kastélyokat, gyakran rácsodálkozhat az egykori szépségükben látható, a tulajdonos kivételes „nagyságát” reprezentáló díszítésekre, a freskókra, seccokra.
Magyarországon ilyen falképek elsősorban a templomokban maradtak meg, s csak elvétve látható belőlük néhány töredék a ma főként múzeumként működő egykori polgári lakásokban, főúri rezidenciákon. Ezek a töredékek azonban igen becses és napjainkban már féltve őrzött művészeti emlékeink.
Már a korai időktől kezdve nem csak a templomokat, hanem a tehetős városi polgárok, a gazdag főurak házaikat, kastélyaikat, palotáikat is falképekkel díszítették. Ezeken a falképeken az adott kor szokásainak megfelelően vagy bibliai jeleneteket, vagy tájképeket, vagy a családhoz köthető valamilyen eseményt örökítettek meg. Ezek a falra festett képek  lehetnek pl. freskók vagy seccok. Secco esetében a képet száraz vakolatra, enyves festékkel festették. A fresko a falfestésnek az a módja, amely a festékanyagnak a fal nedves, friss mészalapjára való felrakásán alapul. Ekkor a vízben oldott festékanyagba némi meszet vegyítenek, így viszik fel a falra, amely azután az azonos feltételek mellett száradó alappal vegyileg egyesül. Ez az oka a freskók szinte végtelen élettartamának.
A falképek elkészítése, az aránylag nagy területek művészi megfestése nagy szakértelmet igényelt. Nem véletlen tehát, hogy egyes korszakokban, egy-egy területen szinte ugyanannak a festőnek a nevével találkozunk. Heves megyében például a 18. században ilyen mester volt Beller Jakab, az ő munkáját csodálhatjuk meg a pétervásári Keglevich kastély dísztermében, Kracker János Lukács, aki az egri kispréposti palota termeit,  a Liceum dísztermének egy részét, vagy pl. Zach József, aki másokkal együtt a noszvaji de  la Motte- kastély freskóit festette.
Városunkban eddig főleg főúri palotákban – Orczy, Almásy, Haller – kerültek elő különböző korú ábrázolások, jóllehet ha „megkapargatnánk” a falakat jó néhány helyen bukkannának még elő a múltat idéző festések. A legnagyobb felületen és legépebben az Orczy kastély emeleti termeiben kerültek elő barokk ábrázolások.
Az elmúlt években történt falkutatások, feltárások során a következőket figyelhettük meg. Az 1770 körül felépült U alaprajzú barokk vadászkastély nyitott árkádos földszinti részében valószínűleg a kiszolgáló egységeket helyezték el, mivel itt a falak sima fehérek, díszítetlenek voltak. A rezidencia emeleti szobáit azonban végig festéssel díszítették. Figurális ábrázolást - harci jeleneteket, tájképeket - az épület déli szárnyának szobáiban találtak a restaurátorok, a keleti és nyugati termekben inkább márvány-berakást imitáló díszítést alkalmaztak. A helyreállítás során a déli traktus szobáit állítottuk helyre, s mutatjuk be a nagyközönségnek.
Az emelet középtengelyében helyezkedik el az egykori díszterem, ahol a falakat természeti képek borítják. Az ablakok közötti és ajtók melletti megfestett mezők mindegyikének közepén egy-egy fa áll, mellette dombok, rétek, patakok. Minden kép „ugyanaz” -hiszen fő motívuma a fa- és mégis más, hiszen más-más környezetbe helyezte a festő. Sajnos ezt a termet az évszázadok során többször átépítették így csak a déli és nyugati falfelületen maradtak meg helyreállítható mértékben a képek, a keleti oldalon a faláttörések miatt semmi nem látható, s az északi fal is a későbbi ajtó, s ablaknyílások miatt nagyon hiányos. Itt ugyan feltűnik egy címerre emlékeztető töredék, amelyből azonban az eredeti kép sajnos nem rekonstruálható. Mi történészek azt szoktuk mondani, hogy nem ismerjük a „mi lett volna, ha” kifejezést, hiszen a történelem írott és képi forrásokon alapuló tényekkel dolgozik.  Most mégis arra biztatom a kedves olvasót, hogy hunyja be a szemét, s képzeletben röpüljön vissza a 18. századba. Képzelje, hogy egy, az Orczy család által mátrai vadászatra hívott főúr, aki belép a díszterembe, ahol lenyűgöző, élénk színekkel megfestett tájképek fogadják, s az ablakokkal szemközti fal közepén hatalmas címer hirdeti a bárói család társadalmi nagyságát. A két sarokban lévő falfülkékben aranyozott fehér fajansz kályhák állnak, s legalább száz gyertya fénye világítja be a szobát, amely még különösebb hangulatot ad a teremnek. Ugye szép lehetett?
A dél-nyugati sarokszobának ismét más a hangulata. Itt a művész a falképeken harci jeleneteket, „városképeket” örökített meg, bravúros ecsetkezeléssel szinte táblaképre jellemző részletességgel megfestve. Sajnos a feltárások, kutatások során az ábrázolt területeket nem sikerült beazonosítani, de a csatajeleneteken szereplő katonák viselete alapján feltételezhető, hogy a képíró a hétéves háború eseményeit kívánta megörökíteni. Ez azért is valószínűsíthető, mert báró Orczy Lőrinc ezredesként vett részt a harcokban.
A freskóban elkezdett seccoban befejezett festményeket a későbbi átalakítások során az új vakolat felrakása előtt „felpikkelyezték”. Bár a pikkelyezés nagyon sűrű, mégsem roncsolta a freskót. Az új vakolat és festés alatt a régi tökéletes épségben megmaradt, s szinte 100%-ban helyreállítható. Képzőművészeti értéke mellett kiemelten figyelmet érdemel az a tény, hogy mind Heves megyében, mind az országban ez az egyetlen barokk kastélyunk, ahol ilyen épségben, szinte teljes egészében megmaradtak az eredeti falfestmények.  Máshol (pl. Eger Kispréposti palota) csak részletei maradtak meg a hasonlóan kvalitásos képeknek, míg más kastélyainkban szintén apró töredékekből kellett egy-egy képrészletet helyreállítani.  Még a gödöllői Grassalkovich kastélyban sem lehetett ilyen nagykiterjedésű barokk falképeket megmenteni.
Még feltárás alatt van az egykori dísztermet és a dél-nyugati sarokszobát összekötő kis kabinet, ahol eddig egy „pásztorlányka fej” került elő, de a falrészletekből már most is jól látható, hogy a tisztítás után itt is szinte teljes épségében megmaradt falképet fogunk látni.
A kép akkor lenne teljes, ha bemutathatnánk az épület későbbi, 19. század eleji átépítéséhez kapcsolódó klasszicista falakat is. A klasszicista falfestés, amely főleg színeivel (lila, zöld, szürke) és geometriai mintáival ejtette ámulatba a látogatót a kastély szinte minden részén megmaradt. Egy neves művészettörténész mondta, amikor a barokk falképek miatt Gyöngyösön járt, hogy szépek a freskók, de tudják a gyöngyösiek, hogy Magyarország legszebben kifestett klasszicista kastélyát mondhatják magukénak? Gazdagok vagyunk tehát és szerencsések, hiszen ugyanabban az épületben egyszerre csodálhatnánk a barokk és a klasszicista főúri pompát. Egyik teremben a harci jeleneteket ábrázoló freskókat, a másik teremben a festett-kazettás mennyezetet, s az aranyozott oszlopfőket. Sajnos csak csodálhatnánk, mert pénzhiány miatt a klasszicista falakat nem lehetett restaurálni, s bemutatni.  Védő festésréteget kaptak, s így lehetőség van arra, hogy unokáink egyszer majd láthassák, s láttathassák a klasszicizmus e csodás remekét. A kazettás mennyezetből és az aranyozott oszlopfőből azért mégiscsak kap egy részletnyi ízelítőt a kedves látogató, s a képzeletére bízzuk, hogy hozzáálmodja az egykori pompát.
Tisztelt Olvasó, kedves Gyöngyösiek! Az előzetes tervek szerint ez év május 18-án nyitja meg kapuit az Orczy kastély. Jöjjenek el hozzánk, s csodálják meg a múlt e gyönyörű „krónikásait”. Velünk együtt legyen büszke ön is e páratlan művészeti alkotásokra.