Az alaplap a központi vagy elsődleges áramköri lapkája egy számítógépes rendszernek vagy más összetett elektronikai rendszernek. Egy tipikus számítógépben a mikroprocesszor, a fő memória és egyéb alapvető összetevők az alaplapra vannak építve. A számítógép többi komponense, például a külső tárolók, vezérlőáramkörök a videomegjelenítéshez és a hanghoz, valamint a perifériák általában valamilyen kábellel vagy csatlakozóval vannak az alaplaphoz kötve.

A számítógépes billentyűzet vagy egyszerűen billentyűzet (angolul computer keyboard) az írógép mintájára kialakított számítógépes beviteli eszköz. A billentyűzet az írott szöveg bevitelére szolgál, valamint befolyásolható vele a számítógép működése. Fizikailag a billentyűzet a főleg négyszög alakú billentyűk, másnéven gombok elrendezéséből áll. A gombokra különböző karakterek és feliratok vannak gravírozva vagy nyomtatva; a legtöbb gomb esetében a gomb minden lenyomása megfelel az adott szimbólum leírásának. Egyes szimbólumok leírásához azonban egyszerre több gomb lenyomására is szükség lehet, míg bizonyos gombok lenyomása csak a számítógép vagy a billentyűzet működésére van befolyással, és nem ír le semmilyen jelet vagy karaktert. A billentyűzet gyakori kiegészítője a modern számítógépeken az egér.

A szimbólumok elrendezése a billentyűzet gombjain igen változó. A különböző billentyűzetkiosztások azért alakultak ki, mert más embereknek más szimbólumokra volt szükségük, többnyire a különböző nyelvek különböző betűi miatt. De léteznek speciális billentyűzetek matematikai, gazdasági és programozási célokra is.

A szabványos billentyűzet fizikailag viszonylag széles, mivel a gombok elég nagyok kell maradjanak ahhoz, hogy könnyedén le lehessen nyomni őket. Vannak olyan típusú billentyűzetek, amelyek hordozható gépekhez készültek, ahol a hagyományos méret túl nagy lenne. A méretet egyes esetekben úgy csökkentik, hogy kevesebb gomb van a billentyűzeten, és egyszerre több gombot kell használni rajta egy karakter beírásához. Ilyen például a GKOS billentyűzet a vezeték nélküli kisméretű eszközökre.

A gombok száma a szabványos 101 gombostól a 104 gomboson keresztül egészen a nagyméretű, programozható, 130 gombos kiszerelésekig változhat. Vannak tömörebb változatok, akár kevesebb, mint 90 gombbal, ezek többnyire laptopokban vagy olyan gépeken vannak használva, ahol kevés a rendelkezésre álló hely.

A CD (a Compact Disc rövidítése) általában 700 MB (megabájt) kapacitású optikai tároló, amely hang, valamint adat digitális formátumú tárolására használatos. Méreteit tekintve a CD általában akkora, mint a DVD, vagyis 120 mm átmérőjű, és 1,2 mm vastag. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD lemezek, 80 mm-es átmérővel. Legelőször 115 mm volt a szabvány, azonban 1979 után az 120 mm-es lemezek állandósultak, 1982-től jöttek forgalomba.

Az írható CD-ken az információt egy nagyon vékony filmszerű hordozórétegbe égetik be. Jelenleg erre a célra rendszerint infravörös, vagy kék színű lézerdiódákat alkalmaznak. Ezek fényét fókuszálva a hordozórétegben maradandó, kis tűszerű kráterek, elváltozások keletkeznek. Az információ kiolvasása szintén lézerfény segítségével történik, csak csökkentett energiaszinttel. A lemez információhordozó-rétegéről visszaverődő fényt, az optoelektronikai fejegység érzékeli, és feldolgozza, megfelelő jeleket hozva létre az információ biztonságos kiolvashatóságához.

A CD-k különböző fajtái a következők:

    * CD-DA (CD-Digital Audio, kizárólag hanganyag tárolására)
    * CD-ROM (adat, préselt)
    * CD-R (írható)
    * CD-RW (újraírható, adat, véletlen elérésű)

A CD-n a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, szemben a DVD-vel: a DVD-k különböző fajtái egy egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használnak.

Egy tartománynév (angolosan domainnév, illetve doménnév) egy számítógép egyedi neve az interneten, mely megkülönbözteti a többitől. A tartománynevek csupán címkék melyeket a nehezen megjegyezhető IP-címek helyett használhatunk. Domain név pl. az origo.hu, stb.

A DVD (a Digital Video vagy Versatile Disc rövidítése) egy nagy kapacitású optikai tároló, amely leginkább mozgókép és jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD-hez hasonlóan Mini–DVD lemezek, 80 mm-es átmérővel.

A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlik meg a piacon. Előrejelzések szerint a közeljövőben a legtöbb DVD-meghajtó képes lesz olvasni mind a +, mind a – formátumot, az írók egy jelentős része már 2003 közepén is támogatja mindkettőt.

A CD-vel ellentétben, amin a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, a DVD-k különböző fajtái egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használják.

A hajlékonylemez (magyar átírással flopilemez, angolul floppy disk vagy csak röviden floppy) adattároló eszköz, ami egy mágnesezhető felületű vékony, hajlékony lemezből és egy azt védő négyszögletes, keményebb műanyag tokból áll. Leolvasó egysége a hajlékonylemezes meghajtó, vagy FDD (angol: Floppy Disk Drive, magyarul flopimeghajtó). Az IBM fejlesztette ki. Lemezek több méretben készültek, a legelterjedtebbek a 8, 5,25 és 3,5 collos (hüvelykes) méretűek voltak. Meghatározó adattároló formátum volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig. Manapság kiszorulóban van a formátum az optikai- és flash-meghajtók elterjedésével.

Az FTP jelentése a File Transfer Protokoll. E protokoll segítségével tud fájlokat fel- és letölteni a tárhelyre (pl. a honlapjához tartozó képeket, HTML állományokat). Az FTP-hez mindössze egy FTP kliens programra van szükség, melyeket ma már számos helyről és formában meg lehet szerezni (legyen az fizetős vagy akár ingyenes program, angol vagy magyar nyelvű). FTP-hez ajánlott program például a népszerű Total Commander, a FileZilla, A FlashFXP, SmartFTP stb..

Az FTP kliensprogram segítségével ugyanúgy törölhetünk, átnevezhetünk, módosíthatunk fájlokat vagy akár könyvtárakat is (honlapunk tárhelyén), mintha azok a saját gépünkön lennének.

'IP'-cím, azonosítószám minden hálózatban, amelyben a kommunikáció a TCP/IP-protokoll szerint folyik, a gazdagépek IP-azonosítószámmal rendelkeznek. A mai (32 bites) IPv4 szabvány szerint, ez egy négy, pontokkal elválasztott, 1-3-számjegyű szám 0 és 255 között (pl:123.44.5.321). A jövőbeli IPv6 szabvány 128-bites rendszert használ, mivel a számokról a hálózat részterülete, címterülete (domain) nem felismerhető, létrejött ezenkívül egy betűkkel, szótagokkal jelölt változata is, a DNS -rendszer. A domain-nevek szerint megadott címet a DNS-szerver fordítja vissza önműködően számokká.

A merevlemez (HDD – Hard Disk Drive vagy winchester), melyet 1956-ban fejlesztett ki az IBM, napjaink legfontosabb háttértárolójává nőtte ki magát. A mágneses elven működő háttértárolón helyezkedik el a mai PC-ben az adataink többsége: hiszen a winchester rendelkezik a legnagyobb tárolókapacitással, leggyorsabb átviteli sebességgel.

Manapság a számítógép legfontosabb kiviteli egysége (perifériája) a televíziókhoz hasonló számítógép-képernyő vagy monitor. A monitort egy kábel köti össze a videó adapterrel (videókártya), mely utasításai alapján jeleníti meg a kívánt képet. A számítógép küld egy jelet a videóadapternek, elmondva milyen karaktert, képet, vagy grafikát kell megjeleníteni. Az adapter lefordítja a jelet olyan utasítások sorozatára, mely segítségével a monitor meg tudja jeleníteni azt.

A CPU (angol: Central Processing Unit – központi feldolgozóegység) más néven processzor, a számítógép „agya”, azon egysége, mely az utasítások értelmezését és végrehajtását vezérli, félvezetős kivitelezésű, összetett elektronikus áramkör. Egy szilícium kristályra integrált, sok tízmillió tranzisztort tartalmazó digitális egység. A bemeneti eszközök segítségével kódolt információkat feldolgozza, majd az eredményt a kimeneti eszközök felé továbbítja, melyek ezeket az adatokat információvá alakítják vissza. A PC-be helyezett processzort az Intel fejlesztette ki. A processzor alatt általában mikroprocesszort értünk, régebben a processzor sok különálló áramkör volt, ám a mikroprocesszorral sikerült a legfontosabb dolgokat egyetlen szilíciumlapkára integrálni.

A videokártya, videoadapter, grafikus kártya vagy grafikus adapter a számítógép része. Feladata, hogy a számítógép által küldött információkat feldolgozza, és egy megjelenítő egység számára értelmezhető jelekké alakítsa. Ez az egység általában a monitor, de lehet LCD TV, HDTV vagy projektor. A grafikus kártya és a megjelenítő különböző grafikus szabványok szerint kommunikálhat egymással. A videokártya kivitelezés alapján lehet alaplapra integrált vagy bővítőkártya.